Catalina Reyes

Cuatro fotogramas que nadie ve: así empieza cada vídeo, antes de que el señor decida colaborar. 🎬

Minden esküvőn megvan az a pillanat: leveszik a kabátot, és végre elkezdődik az este.

Senki sem mondta nekik, hogy ilyen hosszú lesz a dal. Két perc múlva már látni lehet, hogy elkezdenek beszélgetni egymással ahelyett, hogy játsszanak.

A kérdés, amit állandóan felteszek a pároknak: mit tesztek egymásért, amiért egyszer sem köszönték meg? A válaszok mindig apróságok.

Egy dokumentumfilmről, amit egyikünk sem fejezett be. Ezt az utcán csináljuk, hangosan, és ebben a városban senki sem veszi észre.

Átlagos napokat kezdtünk filmezni, mert a nagyobbaknak már vannak fotósaik. Ma kedd van.

Senki sem szervezi ezt a részt. Egyetlen dal, és egy idegenekből álló szoba nagyjából nyolc másodperc alatt gyűrűvé változik.

Tizenegy óra van, és a férfi, aki nem táncol, már egy órája a parketten van. Vannak számláim.

Ő az, aki ellenőrzi, hogy késünk-e. Én vagyok az, aki azt mondja, hogy nem. Soha egyikünknek sincs igaza.

Megtartom azokat a képkockákat, amiket általában törölnék. A beállított kép sosem az, amelyik úgy hangzik, mint ő.

Beleegyezett egy fotóba, majd negyven percig beszélt. Ez az, amelyik még a beszélgetés kezdete előtt készült.

Két ember, egy kamera, forgatókönyv nélkül. Tíz másodperccel később már azon vitatkoztunk, hogy hol együnk, és ez szintén mi voltunk.

Utálja a stúdiófotókat. Mondtam neki, hogy öt percig fog tartani. Negyvenig tartott, és ez volt a harmadik képkocka.