Nathan Cole

Ha naplemente után edzel, legyél látható. Egy vaku jó móka a fotón; a lényeg egy háti lámpa.

Ugyanaz a pad, ugyanaz a sorrend, minden edzésen. A rutin nem fegyelem, hanem eggyel kevesebb döntést jelent.

Két perc a kispadon, mielőtt bármi elkezdődik. Ez nem babona – ez a nappali és az edzés közötti váltás.

A terv nem változik az időjárástól. A helyszín igen – ez az egyetlen engedmény, amit teszek.

Egy gumiszalag, egy kettlebell, egy szőnyeg. Minden mást a szekrényben egy motiváló hét alatt vettem.

Rövidebb, gyorsabb lépések esőben. A hosszú lépésekkel csúsznak meg az emberek, nem pedig gyorsabban haladnak.

Az ajtó zárva volt, így a foglalkozás kiköltözött. A kihagyás sosem szerepelt a listán.

Kezek a vállak alatt, test egy vonalban, nincs kapkodás alul. Tíz lassú, harminc gyors ütem, minden alkalommal.

Nagyon jó lettem számolásban, és ezen kívül nem sok mindenben. Íme, mit csinálnék most másképp.

Reggel 6:40, dér a fűben, rajtam kívül senki a parkban. Nincsenek tükrök, nincs sor a bárpultnál, az első tíz percben nincs zene a fülemben – csak lélegzem. A bárokban elég hideg van ahhoz, hogy fájjon, és még mindig jobban szeretem ezt, mint bármelyik edzőtermet. Ha nehéznek érzed a reggeled, ne csináld meg az egész napot. Csak kösd be a cipőfűződ, és menj ki.

Fekvenyomás, felhúzás, bicepszhajlítás, húzódzkodás, nyújtás – ennyi az egész edzés, semmi extra. Öt gyakorlat, negyven perc, telefon nélkül a sorozatok között. Nem kell minden héten új programot készítened. Ugyanazt az öt dolgot kell helyesen végezned három hónapon keresztül.

Melegíts be, mintha számítana, és még négy. Egyik sem a felszerelésről szól.